– De... De nem akarom, hogy szomorúak legyenek, amiért meghaltam, ezért gondoltam arra, hogy bárcsak egyáltalán ne ismernének – rázza a fejét elutasítóan.

– Nem lesznek szomorúak. Azt akarom, hogy ismerjenek téged, Rosa – hallgat el hosszú időre, mielőtt újra megszólalna.

– Megköszöntem valaha is?

Keserűen felnevetek, és bólintok.

– Megmutattad, mennyire hálás vagy, amiért a babáidat hordom. Tudod