Bólintottam, és a társamhoz indultam; minden egyes lépéssel egyre jobban összeszorult a szívem. Egy

percig csak álltam az ajtó előtt, mielőtt benyitottam volna. Az ágyon feküdt, magába gömbölyödve. A

szemei csukva voltak, mégis tudtam, hogy ébren van. Az ágy elég nagy volt ahhoz, hogy mindkettőnk

elférjen rajta, így mellébújtam. Összerezzent, amikor a karjaimba zártam, de hamarosan

ellazult.