– Miért nem értesítettek engem? – vicsorgok, majd felnyögök, ahogy feltápászkodom a padlóról.

– Épp most teszem, nemde? – sziszegi. Még egy darabig küzdünk, amíg mindketten ki nem merülünk. Leveszem a kesztyűt, és leülök mellé.

– Visszaszerezzük őt, ígérem. – Elmosolyodik, és megcsókolja a kezemet.

– És te? Hogy s mint, kis pillangóm? – kuncogok a becenevén, amit használt. Régen hívott már így.

–