– Hogy beszélsz vele? – kérdezem, és feléje csavarom a nyakam. Agatha most bűntudatosnak tűnik, én meg elvigyorodom.

– Tudja a gonosz anyád, hogy kapcsolatban állsz vele? – Csendben marad, a szeme nyugtalan.

– Nem mondhatsz neki semmit!

– Nézz csak magadra, ahogy lassan kibújsz anyuci szárnyai alól... Büszke vagyok rád.

Elmosolyodik a szavaimon.

– Nem szólok az anyádnak a kis kalandjaidról,