Evelyn

Miután végigcsináltam ezt a sok kórházi szarságot és a családi baromságokat, egyszerűen csak ki akartam szabadulni és lazítani. Amikor beléptem a Memory Dinerbe, és meghallottam a kis csengőt, végre úgy éreztem, hogy megnyugodhatok.

Lydia felnézett a pult mögül, és időmarta arca meleg mosolyra húzódott, amikor meglátott. Nyolcvanhat évesen már lassabban mozgott, de a szeme még mindig a régi