Evelyn

A délutáni napfény ferdén szűrődött be a kórházi ablakon, hosszú árnyékokat vetve az ágyamra. Mindenki elment vacsorázni, és ma először hagytak magamra a gondolataimmal. Olyan érzés volt, mintha már egy örökkévalóság óta ebben a kórházban lennék, pedig csak néhány nap telt el a raktárban történt robbanás és az ezüstmérgezéses incidens óta.

A vállam még mindig sajgott ott, ahol az ezüstgolyó