Evelyn

A gyomrom hevesen kavargott. Egy betonoszlopnak dőlve próbáltam egyensúlyban maradni, de az émelygés győzött. Kétrét görnyedtem, és a gyomrom tartalmát a járdára ürítettem.

– Evelyn! – kiáltott Olivia, a magassarkúja gyorsan kopogott, ahogy közeledett.

A kézfejemmel letöröltem a számat, a szégyenérzet elöntött. – Jól vagyok – préseltem ki magamból, bár a hangom remegése elárult.

Mielőtt Oli