Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Megőrjít a düh, valahányszor belegondolok, mennyit kellett megalázkodnom előttük ennyi éven át, mosollyal az arcomon!
Rose kuncogott. – Ez már mind a múlté. Szenvedéseink a végükhöz közelednek. Az elmúlt években nem csináltam mást, csak főztem mindkettőjükre. Minden szeszélyüknek engedelmeskednem kellett. Az ember tűrőképessége is véges. Hála az égnek, már nem sok életerő maradt benne, és a Bene