Ella

Sinclair felém kapja a fejét, és az arca minden vonásából megkönnyebbülés sugárzik. – Rendben van – mondja, teste a fel nem használt adrenalintól remeg –, ő… itt van… még mindig alszik…

Egy zokogás tör fel a torkomból, lehunyom a szemem, és a padlóra rogyok, még mindig az ajtófélfába kapaszkodva, képtelenül megállítani a testemen végigfutó remegést. Az elmúlt egy perc – sőt, az elmúlt harminc