Cora

Órák, hosszú órák telnek el, mire végre akad egy pillanatom, hogy hátralépjek és levegőt vegyek. És amikor megteszem, érzem, hogy megpördül velem a világ, és hátratántorgok egy-két lépést.

Roger azonnal ott van, a kezét a hátamra simítja.

– Cora – mondja, közelebb húz magához, és megemeli az államat, hogy fürkészhesse az arcomat. – Minden rendben? Te...

– Jól vagyok – motyogom frusztráltan, é