Ella

– Szia, jóképű – mondom újra, ezúttal a való világban. Egy kis félmosoly húzódik az ajkamra, ahogy Sinclair szeme felpattan. Egészen szorosan egymáshoz simulva fekszünk a kis kórházi ágyon, így a szempillája minden egyes rezdülését látom, ahogy lassan rám fókuszál.

Eleinte nem szól semmit, csak bámul rám, és vesz néhány mély lélegzetet. Aztán egészen lassan felemeli az egyik kezét az arcomhoz