Néhány órával később eláll a lélegzetem, amikor meglátom a gigantikus lakóautót, amely a klinika elé gördül.

– Komolyan? – mondja Hank, karját a mellkasa előtt összefonva, és valahol a lenyűgözöttség, valamint a pazarlás feletti undor határán egyensúlyozva bámulja a járművet. – Ennek a szörnyetegnek a fogyasztása borzalmas lehet…

– Ó – nevetek fel, és fél kézzel játékosan karon csapom, miközben a