Cora

Hevesen ver a szívem, ahogy anyámat követem a belső terembe, mialatt Roger becsukja mögöttünk az ajtót. Anyám könnyedén szeli át a szobát – szinte mintha lebegne. Aztán meglepetten pislogok, amikor rájövök, hogy… valószínűleg tényleg lebeg. Úgy értem, itt van – van teste –, de ez az egész csak színjáték, nem? Nem kell a lábán járnia, ha nem akar.

És a gondolattól valamiért el kell nevetnem ma