Ella

Eléggé fáradt vagyok, amikor közeledik az este a menekülttáborban, és Cora odajön mellém, a hátamra teszi a kezét, és azt mondja, talán haza kellene indulnunk. Sóhajtok, és körülnézek, tudva, hogy még többet tehetnék, de…

– Megértem, Ells – mondja, velem együtt körbepillantva. – De csak ennyit tehetünk. Ráadásul most már éppúgy vagy királyné és anya is, mint gyógyító. Meg kell találnod az egy