Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Ella

„Ella” – mondja Calvin a megindulástól elcsukló hangon. Keze folytatja útját, felém nyúl, ujjai súrolják a ruhám bársony ujját, mielőtt elhúzódhatnék.

„Mi…” – suttogom, és hátrálok néhány lépést, távolságot akarok magunk közé. „Mi volt ez?”

„Én nem…”

Mielőtt azonban befejezhetné, mindketten az erkély sötétbe burkolózó ajtaja felé fordulunk. Azonnal felismerem a társam ott álló sziluettjét, és