Cora

– Rendben, Ella! – szólok, ahogy levonulok a lépcsőn, felöltözve, Roger pedig a nyomomban.

– Erre! – kiáltja, kikukucskálva a nappaliból, egy széles mosolyt küldve felém. – És bocsánat – teszi hozzá, egy kicsit fintorogva. – Nagyon udvariatlanok voltunk, hogy csak úgy berontottunk ide, nem igaz?

– Akkor bocsátok meg, ha a kezembe adod a kis unokaöcsémet néhány percre – mondom mosolyogva, és