Cora

„Csodálatos” – mondja Roger ragyogva, ahogy felemeli a fejét, és csodálattal néz rám. „Nem – a fenébe is, Cora, nem is tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni –”

„És mi van velem!?”

„Valakit rajtad kívül” – mondja Roger, megforgatva a szemét. „Te a társam vagy, Cora, az nyilvánvalóan más.”

„Jobb is, ha az” – mormolom, a baba fölé hajolva, és az ujjhegyemmel végigsimítom tökéletes,