Ella

Szinte kővé dermedek a gondolattól, hogy ez a sötét isten bármit is adjon a lányomnak.

– Nem – zihálom, és megpróbálom ellökni magam tőle, de alig bírok mozdulni –

– Ne félj, holdleány – mondja, miközben ajka sarka felfelé húzódik. – Nem átkokat adok a kiválasztottjaimnak – csakis ajándékokat.

Ezzel árnyak kezdenek kavarogni a kezében. Szemem tágra nyílik, ahogy füstből és árnyékból álló gömb