Bastien

Sötét van, amikor felébredek – egy ablaktalan cella koromsötétje vesz körül, a levegő hideg és nyirkos. Anélkül is tudom, hogy a föld alatt vagyok, hogy bárki megmondaná, és még azelőtt, hogy eszembe jutnának az ide vezető események, tudom, hogy valami borzasztóan nincs rendben.

Lassan visszaszivárognak a részletek az elmémbe, és mielőtt még feldolgozhatnám a kavargó érzéseimet, Axel kitör