Lila szemszöge

— Most elmegyek — mondtam Enzónak, miközben a hálószobája ajtajában álltam.

Az íróasztalnál ült, és valamit gépelt a laptopján. Anélkül, hogy felnézett volna rám, annyit mondott:

— Vigyázz magadra.

Nehéz szívvel hagytam el a lakosztályt.

Ma reggel óta nem igazán beszéltünk. Úgy éreztem, minden, amit mondani akartam neki, ott van a nyelvem hegyén, de egyszerűen nem jött ki a torkomon