*Rory*

A visszautazás Xander házába csendben telt, a feszültség szinte fojtogató volt köztünk.

Mereven ültem az anyósülésen, karba tett kézzel, és néztem, ahogy a fák elmosódnak az ablak mögött. Xander szorosan markolta a kormányt, az ujjpercei elfehéredtek, az állkapcsa pedig pár másodpercenként megfeszült, mintha szavakat fojtana vissza, amiket ki akart mondani.

Jól van. Hadd rágódjon csak.

Neke