*Rory*

A köztünk lévő csend fojtogató volt.

Xander tekintete belém fúródott, alig elfojtott dühvel lángolt. A mellkasa nehéz, kimért lélegzetvételekkel emelkedett és süllyedt, az öklei pedig az oldalánál összeszorultak, mintha minden csepp önuralmát bevetette volna, hogy ne robbanjon fel.

De éreztem – a benne készülő vihart. Ez nem csupán düh volt. Ez árulás volt. Fájdalom. Sokk.

Aztán a hangja úg