*Rory*

Az akadémia már nem érződött olyannak, mint régen. A levegő sűrűbb lett, nehezebb – mintha próbált volna figyelmeztetni, még mielőtt a belső udvarra léptem volna, hogy valami megváltozott.

Suttogások követtek árnyékként, súrolva a hátamat, ahogy az előadóterem felé tartottam, és bár senki sem mondott semmit a szemembe, mégis éreztem őket.

Minden pillantást.

Minden rajtam felejtett tekintete