*Xander*

A barlang szája úgy tátongott, mint egy torok, ami arra várt, hogy egészben nyeljen le minket.

A szükségesnél egy pillanattal tovább álltunk a peremen, mindannyian a bentről sugárzó csendet figyelve. Még a kinti erdő is elnémult, mintha nem akarna tudomást venni arról, mi él a föld alatt.

Azrien felborzolt szőrrel, karmolva a földet járkált az elmém mélyén.

*Kő* – morogta. *Rossz kő.* Egy