Rory

Amikor kiléptem, az udvar ezüstlött a dértől. A leheletem párafelhőt vont a levegőbe, és egy pillanatig csak álltam ott, hagytam, hogy a hideg megcsípje az arcomat. Minden után – a rituálé, az álmatlan éjszakák, a Venatorumról szóló suttogások után – nem is sejtettem, mennyire hiányzott egy olyan csend, amelyet nem itatott át a félelem.

Nem volt tökéletes. Az Akadémia még mindig viselte a seb