Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
*Xander*
– Érzed ezt a szagot?
Isaac hangja hasított át az előttünk álló fákon, halkan és feszülten. Felzárkóztam mellé, a csizmám ropogott a déren, ahogy a levegő megváltozott. Az illat egy másodperccel később csapott meg – füst, amely vas- és rothadásszagtól volt terhes. Nem volt friss, de régi sem.
– Venatorum – mormoltam.
Bólintott, az állkapcsa megfeszült. – Vagy ami maradt belőlük.
Ezután la