Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

*Xander*

– Érzed ezt a szagot?

Isaac hangja hasított át az előttünk álló fákon, halkan és feszülten. Felzárkóztam mellé, a csizmám ropogott a déren, ahogy a levegő megváltozott. Az illat egy másodperccel később csapott meg – füst, amely vas- és rothadásszagtól volt terhes. Nem volt friss, de régi sem.

– Venatorum – mormoltam.

Bólintott, az állkapcsa megfeszült. – Vagy ami maradt belőlük.

Ezután la