Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Bailey szemszöge
Lassan mentem fel a lépcsőn, a szórólapokkal teli dobozzal a karomban, érezve, ahogy a súlya nehezedik rám.
A karjaim fájtak; hirtelen a doboz felemelkedett rólam. Pislogtam egyet, és amikor felnéztem, Ethan tartotta, méghozzá könnyedén, mintha semmi súlya nem lenne.
„Köszi” – sóhajtottam, és elsöpörtem egy kósza hajtincset az arcomból. Sietve indultam utána, próbálva tartani a lé