Kaleb szemszöge

A kórházba vezető út életem leghosszabb útja volt.

Bailey mellettem ült az anyósülésen, és úgy remegett, azt hittem, mindjárt összetörik.

David a hátsó ülésen ült, a kezével a fejtámlát markolta, és úgy hajolt előre, mintha a saját súlyával akarná gyorsabban tolni az autót.

Eleinte egyikük sem szólalt meg.

Csak Bailey fojtott zokogása törte meg a csendet.

– Tartsatok ki – motyogtam