Marco szemszöge

Nem értem el Kalebet.

Az a rohadék csak úgy fogta magát és lelépett, mondván, szünetre van szüksége a maffiától.

Szünetre?

Mégis mi a poklot képzelt?

Az állkapcsom olyan görcsösen megfeszült, hogy hallottam a fogaim csikorgását.

Az igazság az volt, hogy Kaleb már majdnem visszafizette az öregje kölcsönét, de ezt sosem kötném az orrára; erre most meg csak úgy ki akar sétálni.

Öklömm