Kaleb szemszöge

Addig hívtam Baileyt, amíg a hüvelykujjam meg nem fájdult, és a szám ki nem száradt.

A telefonja minden alkalommal egyenesen a hangpostára kapcsolt. – Istenem, gyerünk már – mondtam, és a kormányra csaptam a kezem.

Az utcai lámpák elmosódtak, ahogy gyorsabban vezettem. A gyomrom ökölbe rándult. A fejemben minden ugyanazt üvöltötte: valami baj van.

Megforgattam a telefont a kezemben