David szemszöge

Az ablaknál ültem, bámultam a fakó eget, és azt az ürességet éreztem a mellkasomban, ami már hetek óta ott tátongott.

A csend a házunkban más volt. Bizonyos értelemben gyászoltunk.

Elvesztettem a legjobb barátomat.

Kaleb nem csak egy barát volt; olyan volt, mintha a testvérem lett volna. Együtt nőttünk fel, mindent megosztottunk – iskolai verekedéseket, összetört szíveket, álmokat,