Bailey nézőpontja

Szorosan összefont karral álltam az autó mellett, az esti levegő hűvösen simogatta a bőrömet, miközben Kaleb úgy fel-alá járkált tőlem néhány lépésre, mint egy vihar, aminek nincs hová mennie. Állkapcsa megfeszült, kezei hol ökölbe szorultak, hol kinyíltak, mintha olyan szavakat tartana vissza, amelyek égették a nyelvét.

Még mindig bosszús volt.

Megbántottnak, frusztráltnak és ki