Kaleb szemszöge

A falon lévő órát bámultam, és éreztem, ahogy összeszorul a mellkasom.

Gyűlöltem az órákat, és azt, milyen lassan járnak, amikor az ember várakozik. Gyűlöltem, milyen hangosak tudnak lenni, amikor a fejedben már minden üvölt. Négy órával ezelőtt kezdtem el takarítani a házat.

Bailey rám mosolygott, mielőtt elment. Azt a puha, kék ruhát viselte, amit annyira szeretett, amelyikben mi