Ethan szemszöge

A roló mögött ültem, a testem mozdulatlan, a légzésem lassú volt, a kezemet ökölbe szorítottam. Mindent hallottam.

Bailey újra sikoltott.

– Engedjetek el! – kiáltotta. A hangja meg-megbicsaklott. – Miért van itt az apám? Miért van itt az apám!

A sikolya megmozdított valamit a mellkasomban. Egyetlen másodpercig fel akartam állni, felhúzni a rolót, és megmondani neki, hogy ne sírjon