Ethan szemszöge

Állott izzadság és olcsó fű szaga töltötte be a kis menedékházat.

Apám egy dohányzóasztal fölé görnyedt, az ujjai remegtek, ahogy meggyújtott egy spanglit.

A láng megrebbent, hosszú, remegő árnyékokat vetve a málló tapétára.

– Vége van, Ethan! Hallod? – visította. Mélyet szívott és köhögni kezdett, a füst szürke ködként gomolygott kifelé.

– Elvitték a jersey-i raktárakat. Rajtaütöt