Kaleb szemszöge

A betonon feküdtem, arcomat a porba fúrva. Nem mozdultam, még pislogni sem próbáltam. Tudtam, hogy ha csak egy hangot is kiadok, ha csak egy ujjam is megrezzen,

Ethan látná, hogy maradt még bennem egy szikrányi élet. Visszajönne, hogy eltapossa.

– Gyerünk – visszhangzott Ethan hangja. Távolinak tűnt, mintha egy hosszú alagút végéből beszélt volna.

– Neki annyi. Egy órát sem bír ki.