Ethan szemszöge

Letekintettem a szürke pépere, aminek krumplipürének kellett volna lennie, és a petyhüdt zöldbabokra, amelyek egy sós víztócsában úszkáltak. Nem érdekelt, mi az.

Étel volt, és itt az étel volt az egyetlen dolog, ami józanul tartott.

Egy hosszú, összekarcolt asztal végén ültem az étkezde sarkában, és lehajtottam a fejem. Minden áldott nap az volt a célom, hogy láthatatlan legyek. Ha