– És miért hinném el, hogy te segítettél? – csattantam fel. Fonott karral álltam a mellkasom előtt.

Maximus lába még mindig az ajtóban volt. Nem tudtam átfurakodni a hatalmas testén, és nem is hagyhattam figyelmen kívül. Így hát úgy döntöttem, hogy felbosszantom. Talán akkor újra dühösen elviharzik, én meg végre a rohadt életbe elmehetek aludni.

– Nem akartam egy halott idiótát a küszöbömön – gúny