Visszatántorogtam a szobámba, ahol Loren az asztalánál ült. Ahogy beléptem, azonnal felállt. Rám vetette magát, én pedig felsóhajtottam az ölelésben, hagyva, hogy a testem végre ellazuljon.

– Annyira sajnálom! – hadarta Loren. – Tudtam, hogy abba kellett volna hagynom a beszéded, de nem tudtam, és én...

– Én kérek bocsánatot – mondtam, félbeszakítva a mentegetőzését. – Olyan hirtelen elviharzottam