A villám aranyperemű tányérhoz koccanása törte meg a köztünk lévő csendet. Valentin felnézett a saját tányérjából, egyik kezével a borospoharát markolva, és felvonta rám a szemöldökét.

– Finom volt?

– Finom? – hökkentem meg. – Basszus, ez talán a legjobb dolog volt, amit valaha ettem.

Valentin mosolygott, miközben az ajkához emelte a poharát. Amikor letette, még mindig mosolygott. – Jó, jó.

Mutató