Zora szemszöge

Egy hosszú pillanatig az újonnan felébredt idegen és én csak néztük egymást. A kezem a mellkasán maradt; éreztem azt a szívverést, amely oly furcsán rímelt a sajátomra.

Lassan az idegen is felemelte a kezét, és megérintette a csuklómat. Az ujjhegyei olyan hidegek voltak, hogy az érintés kizökkentett a kábulatomból. Elrántottam a kezem, és a saját mellkasomhoz szorítva hátratántorodt