Zora szemszöge

Reggelre az eső elállt. Neo kiment, és még mielőtt felébredtem volna, további zsákmánnyal tért vissza, így mire kinyitottam a szemem, a reggeli már ott sült a tűz fölött.

A ruháim megszáradtak, szépen össze voltak hajtogatva, és egy kupacban feküdtek a fejem közelében. Még a melltartóm és a bugyim is ott volt, amitől egy kicsit el is pirultam.

Neo valószínűleg próbált jó lenni hozzá