Zora szemszöge

Mögöttem állva mellém lépett, rám nézett, majd újra fel az épületre, mintha friss szemmel látná. – Ez volt… az otthonod?

– Igen – mondtam. – Életem nagy részében.

Nem tudtam, hogyan kerültem ide. Nem gondoltam, hogy egyáltalán gondoltam volna erre a helyre, de talán ez nem volt igaz. Ez az árvaház volt az otthonom, így mindig velem volt, a gondolataim mélyén. A jó és a rossz egyarán