Scott

„Rendben… először együnk.” Fogtam a tányért, amit korábban a komódján hagytam, és odavittem neki. Levettem a cipőmet, és törökülésben leültem vele szemben az ágyra, majd magunk közé tettem a tányért.

„Egyél” – mondtam. „Beszélni fogunk.”

„Nem vagyok éhes” – felelte. De a gyomra megkordult.

„Tudom, hogy te főzted ezt az ételt” – mondtam. „Kérlek, egyél egy kicsit.”

Pír szökött az arcára, és a