Sharon

Zain még mindig Kael kocsija közelében állt, és úgy vigyorgott, mintha minden másodpercét élvezné a köztem és Kael között zajló néma párbeszédnek. Visszamutatott a parkoló kijárata felé, és mondott valamit, amit nem értettem teljesen, de az arckifejezéséből egyértelmű volt, hogy ez egy újabb meghívás egy buliba.

Kael egy dühös, mély lélegzetet vett, és felmorogta: „Nem.”

Zain úgy nevetett,