Pearlie tágra nyílt szemekkel ült az éjjeliszekrényen, apró mancsaival átölelve magát. Az elejétől a végéig figyelte, ahogy Quentin ápolja Ninát.

„Te jó ég!” – gondolta Pearlie, és apró agya csak úgy pörgött a döbbenettől. „Az Ijesztőarcú úr is tud kedves lenni!” Gondolataiba merülve hirtelen azt érezte, hogy felemelik; könnyűnek érezte magát, mint a pehely.

Quentin ujjbegyei nedvesek voltak Nina