Ninát és Tanyát ellepték a bolyhos kisállatok a nappaliban, a szoba pedig visszhangzott a nevetéstől.

Simon az ebédet intézte.

Kötényt viselt, és éppen hozzá akart fogni az alapanyagok előkészítéséhez, amikor lépteket hallott.

Megfordult, és látta, amint Quentin besétál, az ingujja az alkarjáig felgyűrve. Olyan fesztelenül mozgott, mintha évek óta törzsvendég lenne ebben a konyhában.

– Simon, hadd