– A fenébe! – káromkodott Vanessa, miközben letörölte a végeláthatatlanul csorogó könnyeket az arcáról. – Szemétláda!

De nem volt ott senki, aki meghallotta volna. A csend fojtogatóan nehezedett rá. Lábából kiment az erő, és a padlóra rogyott; a keze remegett, egész teste hevesen rázkódott. Körültekintett a pusztításon: felborult székek, szilánkokra tört üveg, és a lábából csöpögő vér vörös csíkja