Aznap délután a ház megtelt Josh nevetésének hangjával – lágyan, derűsen és végtelenül ragadósan csengve. A kisfiú törökülésben ült a nappali szőnyegén, és gondosan rakta egymásra a színes építőkockákat, egy veszélyesen inogva magasodó tornyot építve. Mellette Althea szórakozott figyelemmel követte, időnként megtámasztva egy-egy dőlő elemet.

– Óvatosan, drágám. Még a végén ledől – figyelmeztette g