A kert felett az ég hihetetlenül tiszta volt. A napfény átszűrődött a levelek lombkoronáján, és aranyló mintákat szórt a szélben lágyan ringatózó szirmokra. Althea egy fapadon ült, egyszerű fehér ruhában. A szíve könnyű volt – békés –, olyasvalamit érzett, amit már nagyon régen nem.

„Gyönyörű, nem igaz?”

A hang mellette lágy volt és ismerős. Althea elfordította a fejét, és az arcán azonnal egy mos